Attitud es sztereotipiak

Essay by csigabigaUniversity, Bachelor'sA, April 2009

download word file, 7 pages 0.0

Downloaded 1706 times

Miért ezt a dolgozatcímet választottamA szemináriumi dolgozatban az attitűdökről és előítéletekről és ezzel kapcsolatban készített vizsgálataimról lesz szó. Azért választottam ezt a témát, mert úgy éreztem ez áll a legközelebb hozzám. Előítéletek a nemi sztereotípiákkal kapcsolatban az élet minden egyes területén megtalálhatóak. Múltunkban is számos példát tudunk megemlíteni ezzel kapcsolatban és jelenünkben, mindennapjainkban is jelen vannak. A múlt és jelen következtetéseit levonva a jövőben is megtalálhatóak lesznek ezek az előítéletek. Saját magamon tapasztalhatom azokat az elvárásokat melyeket az emberek a nemi sztereotípiák alapján várnak el. Minden egyes embernek van a másik nemről egy bizonyos beállítódása, képe amely szerint a másik nemnek viselkednie kellene. Ezek a sztereotipak véleményem szerint életünk során számos változáson mennek keresztül. Nagyon sok helyzet és szituáció adódik az életben, amelyek alapján megfigyelhetőek ezek. A kor haladtával egyre inkább érezhetőek ezek az előítéletek. Kialakítjuk személyes világunkat és ezzel együtt kialakul egy képünk a másik nemről is, és saját nemünknek helyzetéről a világban.

A régen kialakult sztereotípiákMióta világ a világ létezett nő és férfi. Az ellentét ősidők óta megvan köztük, mint fizikai mint szellemi vonatkozásban. Azonban úgy vélem, hogy napjainkra éleződtek ki leginkább ezek az előítéletek.

A nemek közötti biológiai különbségek alapján létrejött egy bizonyos munkamegosztás, amely kialakította a nemi szerepeket. Igy alakult ki az, hogy a férfi erősebb így a családközösségben ő tartja el a családot, míg a nő a házimunkában veszi ki részét. Ez a nemek közötti – valós vagy vélt- különbségekről való közös tudás a nemi sztereotípiákban is kikristályosodik. Az emberek ehhez a régen kialakult szociális vonásokhoz igazodnak. Ezek a sztereotípiák a férfiakban és a nőkben is egyaránt tudatosultak. A gyerekek már születésüktől fogva belecsöppennek ebbe, hiszen látják, hogy a családban az édesanya az aki végzi az otthoni teendőket és neveli a gyerekeket , és az édesapa az aki minden reggel elmegy otthonról dolgozni. Igy már gyermekkortól a családi környezet meghatározza a később önállóan kialakított gondolatokat a másik nemről és a közösségben való viselkedésről.

Gyermekkorban kialakított előítéletekVajon gyermekként is vannak előítéleteinek a másik nemmel szemben, ezek alapja lehet e önálló tapasztalat? A gyerekek bekerülnek a bölcsödébe majd az óvodába és itt egy teljesen új környezetben találják magukat, ahol már a másik nemet is megismerik. Itt már tapasztalhatnak olyan dolgokat, amelyek hatására előítéleteik alakulnak ki a másik nemmel szemben. Azonban még mindig ott a családi példa. Nem mondhatjuk azt, hogy az előítéleteket csak a megszokott családi környezet alapján alakítjuk ki. A kisgyerek a bölcsödében, óvodában érzelmei alapján választ játszótársat. Ebben a korban még naiv és önzetlen. Számos csalódás érheti, amely miatt előítélete lesz a másik nemmel kapcsolatba, az emlékei kihatnak a jövőjére is. Kitűnő példa erre, hogy vizsgálataim során ennek a témának a megbeszélése során többen megemlítették régi sérelmeiket. „ Szerelmes voltam a Petibe, de ő mégis elhagyott a Judit miatt… ezek a fiúk már csak ilyen megbízhatatlanok” Az érzelmek is befolyásolják az előítéleteinket. Nem tudni azt azonban, hogy ilyen fiatal korban ezek a kijelentéseink, hogy a „fiúk megbízhatatlanok” tudatosak e. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy igen már gyermekként is elég kemény előítéleteink vannak a másik nemmel szemben, amelyek igen is alapulnak saját tapasztalatokra. Mivel elkerülhetetlen az, hogy a másik nemmel ne alakítsunk ki valamiféle kontaktust az élet során – meghúzzuk a haját, beszélgetésbe kezdjünk, átöleljük – így attitűdök alakulnak ki.

Családi környezet megélt, és látott előítéletek bevonás saját világképünkbeKilépve az óvodából már belekerülünk egy olyan környezetbe ahol egyre erősebbek lesznek az ellentétek a nők és férfiak között. Elkezdenek a lányok inkább a saját nemükkel foglalkozni és negatív véleményt kialakítani a férfiakról. Vajon miért van az, hogy hirtelen környezetváltozás következtében jobban érezzük magunkat azonos nemű társaságában? Lehet, hogy egyfajta félem alakul a másik nemmel szemben vagy talán ennyire élesen elkülönülnek az érdeklődési körök. A válaszok szinte egybehangzóan azok voltak, hogy „akkoriban szívesebben babáztam a lányokkal, nem érdekelt, hogy a fiúk mit csinálnak”. A férfiak részéről ugyanilyen kijelentések jöttek. Jobban megértették egymást a fiúk. Ennek következménye képpen újabb előítéletek alakultak ki. Sok szülő hallhatta otthon az éppen iskolából hazaért gyermekétől „ ezek a lányok milyen unalmasak, mindig csak babáznak”. Úgy vélem ezek a kijelentések nem csak az iskolában látottak alapján képződtek. Otthon a báty, nővér vagy épp a húg, öcsike érdeklődési köre se volt a mienkkel megegyező, akkor rögtön negatív tulajdonságokkal ruháztuk fel a testvért és ezeket a következtetéseket azonosítottuk az iskolában megéltekkel. A testvér mégis csak akkor lehet meghatározó, ha nem azonos nemű velünk. Valamiért jobban kötődünk a velünk azonos nemühöz. Sok esetben látjuk azt, hogy a húg úgy próbál meg viselkedni, mint a nővére. De ezekről a sztereotipakról nem mondhatjuk azt, hogy önállóan kialakítottak. Megint van egy bizonyos érzelmi alapja, de ugyanakkor ott van egy példa is előttünk, amelyet otthon látunk. Talán mostmár kijelenthetjük azt, hogy a szociális beállítódásunkat és a társadalomról alkotott képünket a család nagyon jelentősen befolyásolja. Napról napra változik a kialakított képünk a másik nemről.

Negatív hatás alapján egyediből vonunk le következtetést általánosraMikor elérkezünk abba a korba, hogy nagy figyelmet és érdeklődést tanúsítunk a másik nem iránt, mintha szertefoszlana minden negatív sztereotípiánk. Megpróbálunk együtt élni a másikkal, kíváncsian hallgatjuk a véleményét egyes dolgokról, de itt is az érzelmünk vezérel a leginkább. Az első csalódásig csak pozitív tulajdonságokkal ruházzuk fel a másikat. Rögtön a csalódás után negatív lesz ez a személy számunkra. Ekkor nem csak az adott személyben látjuk a rossz tulajdonságot, hanem egyúttal a vele azonos neműeket is felruházzuk ezekkel. Vajon miért van az, hogy minden egyes olyan helyzet után amikor csalódunk a velünk ellentétes neműben akkor rögtön általános következtetést vonunk le a többi vele azonos neműre is? Konkrét választ nem találtam és nem kaptam erre a kérdésemre. Inkább hirtelen felindulásból jöttek a válaszok. Nemtől függetlenül véleményem szerint ez egy nagyon rossz tulajdonság bennünk, hogy az egyediből következtetünk az általánosra. Könnyebbnek találjuk a másik nemet teljesen elítélni mint ha csak az adott személyt ítélnénk el. Mégis egy idő után enyhül az előítéletünk a férfiak vagy a nők iránt. Ezek az előítélek még mindig érzelmi alapokon nyugszanak.

Nők bizonyítási vágya a férfiaknakTudásunk bővül és kitűzünk magunk elé egy célt, amit el akarunk érni az életben. Felvételizünk egy egyetemre, főiskolára. Beszélgetések során ismét feljön a nemi különbség. A már több évezrede belénk rögzült szociális beállítódás alapján a férfiak felhozzák a tényt - valós vagy vélt - csak ők képesek olyan tudásra szert tenni, amellyel – vezetői pozíciót, tárgyalás levezetését, életek mentését- képesek a helyzet magaslatára állni. Sokak szerint napjainkban már nincsenek ennyire erős előítéletek a nőkkel szemben. Igaz ,hogy kivívtuk azt a jogunkat, hogy egyetemre járjunk, cégvezetők lehessünk mégis a férfiak alacsonyabb pozícióban szeretnének látni minket. Mindig bennük él az az ősi sztereotípia, hogy a nőnek a háztartást kell vezetnie. Vajon ebbe a mai világba a nők belenyugodnak és inkább könnyebb, kevesebb időt igénylő munkát választanak vagy igen is kiharcolják azt, hogy ők ugyanolyan képességűek mint a férfiak? Ha sikerül is egy nőnek felső pozícióba kerülnie megbecsülik e? Vajon kell –e ezért neki valamit feláldoznia? Bennünk van a bizonyítási vágy. A munkahelyen ha egy férfi főnök kihasználja nemi hovatartozását és ez által számos olyan szituációt alakít aki, amelynek következményét a nők viselik. Hiába vívjuk ki jogainkat magunknak mindig szembesülünk azzal, hogy soha nem fognak a férfiak magukkal egyenrangúnak tekinteni minket. Ennek ellenére valljuk, igen is vagyunk annyira talpraesettek, hogy eltudunk végezni egy egyetemet és képesek vagyunk egy egész céget elvezetni. Igen ám, de ezért sok áldozatot kell hoznunk. Nem tudunk családot alapítani. A nők 90%-a szeretne családot és ezért lemond nagyra törő céljairól. Érzelmeinket megint előrébb helyezzük és tarjuk magunkat a régi sztereotípiához – a nők a ház körül tüsténkednek – míg a férfiak nagy megkönnyebbüléssel mondhatják azt, hogy mindig is ők voltak az erősebbik nem. „ A férfiak nem veszik észre, hogy mi nők attól vagyunk erősebbek, hogy lemondunk dolgokról és hagyjuk, hogy akarataik érvényesüljenek. Mi tesszük erősekké őket.” Ez a mondat talán mi nők számára egyfajta kielégülést jelent. Férfiakban viszont indulatokat szít.

Előítéletek nemi sztereotípiák függvényében mindig is voltak és lesznekA dolgozat készítéséhez megkértem egy-két barátomat – mindkét nemből – beszélgessünk egyet. A dolgozat olvasása után úgy tűnhet, hogy csak negatív előítéleteink vannak a másik nemmel szemben. Talán ez azért következett be, mert a beszélgetés során viták alakultak ki, amely következményekét mindkét nem védte saját magát és az ellenkező nemet minősítette le. Elmondhatom sehol nem volt egyetértés a nők és férfiak között. A férfiakban még mindig erősen él az „erősebbik nem” tudata, míg a nők már nem ragaszkodnak annyira ahhoz a sztereotípiához, hogy ők a „háztartás vezetői”. Az egyetlen dolog amit mindenki azonosnak vél, hogy a másik nemmel szembeni előítéleteinket érzelmeink és a családból hozott tapasztalataink alakították ki. A kutatást segítő és alátámasztó beszélgetés előtt is és most utána is azt vallom, hogy különböző neművel szemben vannak, voltak és lesznek is attitűdök és előítéletek. Ezen már változtatni nem tudunk, az egyetlen pozitívum, hogy vannak olyan férfiak akik nem gondolkoznak a nőkről ennyire csőlátásúan. Azt pedig nem lehet konkrétan kijelenteni, hogy szerencse e az, hogy egyre több nő karrierista és befutott. Lehet elfogultan írom a következőket, de nem biztos hogy a karrier a legfontosabb az életben és ,hogy a másik nemnek megmutassuk nem vagyunk kevesebbek.

IrodalomjegyzékSmith, Eliot R. – Mackie, Diane M. (2001) Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, BudapestFaragó Klára, Attitűd, www.http://human.kando.hu/pedlex/lexicon/A7.xml/attitud.html