Csoport mukodes,funkciok,eszrevetelek

Essay by csigabigaUniversity, Bachelor'sA, May 2009

download word file, 5 pages 0.0

Downloaded 740 times

Mutasson be egy csoportot, aminek munkájában hosszabb ideig részt vett. Értékelje a csoport működését a tanultak alapján.

Miért ezt a témát választottamIskolai éveim során többször kellett csoportmunkában részt vennem. Azt a csoportot fogom bemutatni, amelyikben a legtöbb ideig vettem részt. Ez a téma áll legközelebb hozzám. Pozitív és negatív élmények is fűződnek a csoporthoz. Egyetemi éveim során kerültem ebbe a szituációba. Egy négyfős csoportban kellett dolgoznom. Csoporttársaimat nem én választottam, egyikünk se ismerte a másikat. Mindannyiunknak elég nagy kihívás volt ez eleinte , legnagyobb gondot az jelentette senki se tudta elképzelni mi lesz a végeredmény.

Csoportunk kialakulása, első nehézségek felszínre törése és leküzdéseElső találkozásunk alkalmával nagyon nehezen alakult ki a kommunikáció közöttünk, mindenki méregette a másikat és félt véleményt nyilvánítani. Ez volt a legnehezebb pillanat csoportunk életében. Joggal mondhatom azt, hogy az első találkozás a legrosszabb minden tag számára. Mindenkiben megfogalmazódtak kérdések.

„Vajon mit gondol rólam a másik? , Elmondjam a véleményem, de mit fognak hozzá szólni? Mi lesz ebből az egészből? , Hogy élem én ezt túl?” Ezekre a kérdésekre vártunk a választ, mindaddig míg egyikünk felszólalt.

Ezáltal mintha megnyílt volna mindenki. Elkezdtünk kommunikálni és lassan kezdett kirajzolódni mindenkiben, hogy egy nagyon jó dolgot fogunk összehozni. Eleinte nem tudtunk a munkánkkal foglalkozni, inkább egymás megismerésén volt a hangsúly. Ez után eszméltünk talán rá arra, hogy mi egy csoport vagyunk. „Az észlelés szempontjából a csoport akkor létezik, ha a tagok csoportnak tekintik magukat.” (Dr. Málovics Éva, 2003.) Minden tag adott magából valamit a csoportba, talán ettől is lesz egy zárt rendszer különleges, egyedi és színes. Erkölcsi nézeteink, a világról alkotott képünk, életvitelünk különböző volt, de egy dolog közös volt: a feladat végrehajtása a lehető legjobb eredménnyel. Felszínre törtek az ellentétek, konfliktusok alakultak ki. Sikeresen megoldottuk a problémákat. Megismertük ki miben jó, mihez van érzéke, mit szeretne tenni, mi az, amit a legjobb szinten művel. Igazodtunk egymáshoz, összerázódott a csoport. Már jó hangulatban folytak az összejövetelek.

MunkamegosztásEkkor derült fény a második problémára. Hogyan osszuk el a feladatokat?„… A munkacsoportok meghatározott munkafeladat elvégzésére szerveződnek, s a csoporton belüli kapcsolatok rendszerét elsősorban az elvégzendő feladat határozza meg.” (DINNYÉS és tsai, 1995.) Hiába volt előzetes egyeztetés arról, ki mivel foglalkozna szívesen, újabb konfliktus előtt álltunk hirtelen. Harc folyt a különböző feladatokért, de nehezen meghatároztuk a felosztást. Haladtunk előre, eljött az elkészített feladatok bemutatásának ideje. Újabb indulatok törtek a felszínre. Egymást érték a kritikák. A mi csoportunkban utólag jól átlátható, hogy végbement a csoporttá válás négy szakasza: az alakulás, a viharzás, a normázás és a működés. A munka kezdetével egyre jobban kellett egymásra figyelnünk. Figyelembe kellett venni, az egyes tagok igényeit. Volt, aki jobban igényelt támogatást, biztatást, fontosabbnak tartotta, hogy minket barátainak tudhasson mintsem „csak” csoporttársnak. Másoknak az önmegvalósítás, a vezetés volt a fontos. Úgy kellett kialakítani mindegyik megbeszélést, hogy senki se érezze, úgy ki lenne szorítva, és figyelni kellett a másikra. Meg kellett kapja mindenki az odafigyelést, a szerint, amit az ő értékrendje megkívánt. Ekkor már tudtuk, hogy a csoport által valaki nagyon nagy jutalmat kap, mások „elvégzett munka” –ként fogják megélni.

Szerepek kialakulása, csoportlégkörAhogy nőtt a megoldott feladatok száma szükségszerű lett egy vezetőt választani, aki döntéseket hozott. Fontos, hogy legyen húzóereje a csoportnak, mert sajnos stagnálás állhat be. Amennyiben nem vállalja fel senki se azt, hogy „hogyan is tovább”, „ez a te feladatod”, akkor bizony megállhat a folyamat. Körültekintő feladat kiválasztani a vezetésre megfelelő személyt. Magának a kiválasztottnak és érezni kell azt,hogy ő képes irányítani egy egységet. Az életben mindig azzal találkoztam,hogy a kisebb-nagyobb baráti társaságokban mindig van egy, aki szeret a középpontban lenni, szeret irányítani, természetesen csak azokat, akik hagyják magukat, vagy éppenséggel szeretik, ha vezetve vannak. A mi csoportunkban nem igen mondhatta el magáról senki se, hogy vezető személyiség lenne. Rádöbbentünk, hogy rossz a vezetőről kialakult fogalmunk. Azt hittük, hogy egy arrogáns, emelet hangon beszélő, mindenáron a célt hajtó személy. Bebizonyítottuk, hogy a mi esetünkben ez nem így van. Segítő, megértő, egységes érdekünket néző vezetőnk volt. Ezáltal egy nagyon jó légkör és hangulat alakult ki. A feladatok rendre időre készen voltak. Mindenki a maximumot adta. Fura volt ez számomra, hogy senkit sem kellett noszogatni, nem kellett a barátunkkal-csoporttársunkkal vitákat nyitni. Hétről hétre jó kedvvel tértünk vissza megszokott helyünkre a megszokott időpontban. Úgy működtünk, mint egy kisebb szervezet. Volt igazgatónk - a döntéshozó személyében, titkárnőnk - gyors és gépíró tudományokkal rendelkező társunk személyében, kutatónk – „mindent tudni akaró” csoporttársunk által és végül szakértőnk, aki minden lexikális tudást elsajátított, amihez, a projecthez szükségünk volt. A szerepünket a csoportban kisebb- nagyobb sikerrel jól elsajátítottuk, talán teljesen magunkénak éreztük. Fontos, hogy jól érezzük magunkat szerepünkben, különben a munka és a teljesítmény mértéke is csökken. „A státus az adott pozíció társadalmi meghatározása normákkal és értékekkel; a szerep pedig az ezeknek megfelelő viselkedés a társas érintkezésben.” (MÉREI, 1996, 220.p.) Fejlődés, összetartozás erősítése miatt sokszor kellett egymást bátorítani, segítséget adni, megfelelő légkört nyújtani, együttműködni. A pozitív visszajelzések mindenkire nagyon jó hatást gyakoroltak. Jobb kedvük lett, illetve szemmel láthatóan jobb teljesítményt nyújtott az aki, előzőleg pozitív véleményt kapott. Kötelező feladatok kevésbé kedveltek voltak. A kreativitást igénylő, nehezebb, bonyolultabb, személyre szabott feladatok mindenkiből a legjobbat hozták ki. Az életben is azt tapasztalon, hogy egyre nagyobb teret nyert a kreativitás, saját véleményünk kimutatása egy feladatban. Úgy vélem ez ösztönző hatással van sokakra, hiszen ezáltal úgy érezheti, hogy ki lett emelve a megszokott helyzetből, „megmutathatja” mire képes. A visszaszorítottság, negatív hatások által elszigeteltnek, érdektelennek érzi magát az ember. Számomra hihetetlen volt az a tény, hogy milyen kevés önbecsüléssel rendelkeznek néhányan, nagyon jó érzés volt látni, hogy hetek elteltével, bátorítással, dicsérettel mekkora változáson mehetnek végbe. Az egyéni döntés sokban befolyásolta a csoport által hozott döntéseket, mégis a csoportos többször átvitatott kérdésekre adott válaszok megfontoltabbak voltak, mint az egyén által adottak.

A teljesítményHosszú hetek eltelte után szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a csoportmunkának vége. Rosszabb – jobb hetek teltek el a kezdet óta. A kezdeti nehézségek teljesen eltűntek, a félő megnyilvánulásokból hangos véleménynyilvánítás lett. Mindenki adott és kapott. A lehető legtökéletesebb tudást adtuk bele és az általunk készíthető legjobb projectet készítettük el. Nagy szerepet játszott az egyéni hozzáállás és a csoportban való működés. Az alkalmazkodás, a kritikák elfogadás és átgondolása, egymásra való odafigyelés, figyelem megadás tette olyanná a csoportunkat amilyen lett. Az egyéni teljesítményt a munkamegosztás a mi esetünkben jobbá tette. Soha nem szabadott azonban szem elől veszteni azt, hogy az egyéni teljesítménynek be kell épülnie a csoportos teljesítménybe. „ A csoport a feladat természetétől függően kisebb nagyobb mértékben előnyben van az elszigetelt személyekkel szemben, a csoportmunka azonban a megbeszélés, a döntés, az integráció és az ellenőrzés szintjén vet fel bizonyos problémákat.” ( G. DE MONTMOLLIN, 1973, 53-58.p.) A végső csoport által létrehozott teljesítmény jobb lett,mint az egyéni, mivel többen több információt adtunk bele. Elértük azt, amit akartunk, a végső célt: egy minőségi munkát készítettünk.

ÉrtékelésSok tapasztalatot nyertem, hogy milyen egy csoportban részt venni, érvényesülni. Az órai anyag és az irodalom megismerése után szembesültem azzal a ténnyel, hogy a „mi” csoportunk is besorolható a régebb óta meghatározott csoporttípusokba. Pozitív élménnyel zárult a csoporttevékenységem, azonban úgy érzem a munkahelyen ennél nehezebben megoldható konfliktusok várnak majd rám. Az elkövetkezendő csoporttevékenységben a teljesítményem jobb lesz a tanultak és a tapasztalatom által.

IrodalomjegyzékDr. Málovics Éva: Szervezeti viselkedés II. 2003. Kiadó: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási kiadó