Hammer Ferenc: Közbeszéd és társadalmi igazságosság - Elemzés

Essay by evenlineUniversity, Bachelor'sB+, November 2007

download word file, 4 pages 0.0

Downloaded 1026 times

Hammer Ferenc:Közbeszéd és társadalmi igazságosságElemzésHammer Ferenc, az RTL Klub riportműsorának, a Fókusznak szegénységábrázolását mutatja be a Médiakutató című folyóirat 2004-es tavaszi számában. Azt vizsgálja, hogy a Fókusz riportjaiban milyen képek és narratívák által ismerheti meg a néző a szegény, vagy nehéz helyzetben lévő riportalanyok történetét. A szerző az elemzést kilenc Fókuszos riportfilm alapján készítette el.

Az cikkben a különböző műfaji és szerkezeti jellemzők elemzését, kritikáját, nézőkre való hatását fedi fel az író az egyes fejezetek témájaként, melyek a következők:•Az első téma az „Az ami van” címet kapta, mely egy olyan dokumentarisztikus jellegre utal amelynek fontos célja, hogy a dolgokat úgy mutassa meg ahogy vannak, vagyis valószerűséget hangsúlyozó motívumokkal ábrázolja a történeteket. Ennek a megnyilvánulásáról több példa árulkodott, mint például az utcanevek vagy a történethez kapcsolódó hivatalos dokumentumok mutatása. Ide sorolhatjuk még a képi utalásokat a fej környékén, mely a bemutatott személyre jellemző dolgokat hivatott szavak nélkül elárulni a nézőknek. Ezt a módszert azonban a szerkesztők úgy használják, hogy a néző biztosan azt lássa a képekből, amit a riport készítője szeretne, hogy lásson.

Hasonló funkciót töltenek be a Fókusz szegénységábrázolásában a sötétség és a cigaretta. Megfigyelhető ugyanis, hogy a szenvedést ábrázoló riportokban, a szerkesztő jóval több esetben használja a sötét, szakmai szemmel nézve igen rossz képeket, mint a középosztálybeli emberekről készültekben. Ez azért fordul elő mert így a szenvedés még látványosabbá válik, a kilátástalan helyzet még kilátástalanabbá válik a néző szemében. A képernyőn való dohányzás is erre vezethető vissza, hiszen a középosztálybeli emberek jóval kevesebb alkalommal dohányoznak az elemzett műsorokban, mint a szegénységriportok szereplői. Egy másik ilyen jelentéssugalmazás az, amikor a narratívát képi motívumokkal támasztják alá. Az írásban felvetett következő konkrét képi utalást a szerző sem tudta igazán megfejteni. A kérdés itt az volt, hogy miért mutatják olyan gyakran a szegénységábrázolásban az emberek cipőjét. Erre talán a legkielégítőbb válasz a szerzőtől, hogy a cipő sok mindent elárul a viselőjéről. Ám ennél sokkal fontosabb szempontnak tartja az író a szereplők szöveg nélküli ábrázolását, mivel a riportok alanyai megjelenésük 48 százalékában nem beszéltek, ehelyett spontánnak tűnő tevékenységeket végeznek, vagyis csupán vágóképként kerülnek be a felvételbe.

•A következőkben, „a szegénységriport, mint reprezentációs folyamat” vetődik fel a cikkben. E fejezet ismerteti, hogy mely tényezők alkotják és működtetik a szegénységábrázolást a Fókuszban. Ennek szemléltetésére öt műfaji jellemzőt sorakoztatott fel az író:a riportforma;a narráció és a riportalanyok szavainak viszonya;a kép és a beszélt szöveg viszonya;a szereplők testének képe mint a szöveg központi eleme;hírérték, célcsoport, közszolgálat, verseny.

•“A riport mint keret” című fejezet azt taglalja, hogy a Fókusz mint riportműsor arra hivatott, hogy azon keresztül megismerjük a társadalmat, ezt a szerepet meg azért kapta mert a német RTL Explosiv című riportmagazinjának mintájára készült. Fontos még itt megemlíteni a Fókusz egyik fő produkciószervezési elvét ami az érdekességen alapul. Azaz a műsor olyan történetekre koncentrálódik, ami a célözönség számára érdekes lehet. Itt az érdekesség: az egyes emberen keresztül megismert ritkaságok, esetleg nem ismert tapasztalatok, tények. Így az érdekesség kötődhet valamilyen kívánatos dologhoz vagy ellenkezőképpen valamilyen emberi szenvedéshez. De az biztos, hogy rendkívüliség nélkül senki nem kerülhet be a műsorba. Az ilyen érdekességeket bemutató Fókusz és egyéb bulvártévék reprezentációs eljárását Hammer Ferenc „esszencializált ábrázolás”-nak nevezi. Ez röviden azt jelenti, hogy a szegénységriportok kizárólag az alanyok élettörténetének kontextusát mutatják be, melyben a főszereplőt valamilyen balszerencse érte, nem mondják el a probléma minden okát és a várható következményeket és a riportalanyról a problémáján kívül semmi mást nem tudunk meg.

• A Fókusz-riport narratív szerkezetét a cikk „„Isten hangja” kontra tanúságtétel” című fejezetében részletezi az író. A narráció a riportokban szinte “Isten hangja”-ként működik mivel majdnem minden információt ez szolgáltat a témáról és a szereplőkről is. A felmérés kimutatta, hogy a narráció az idő 67 százalékát, míg a szereplők beszéde csupán 33-át százalékát teszi ki. Ezt a szerkesztő által uralt időtartamot a műsorvezetői gesztusok egészítik ki üzeneteikkel. Mint például a szomorúan lefele néző Marsi Anikó látványa fokozza a néző szánalomérzetét a riport szereplője iránt. Tehát ezek együttese létrehoz egy olyan nézői képet, melyben nem merülhet fel kétség a műsorban elhangzottakkal kapcsolatban.

•„A szereplők képe és szavai” és ezek viszonyáról szól a soron következő pont a cikkben. Jellemző a Fókusz szegénységriportjaira az ún. szkennelés, amikor a kamera végigpásztázza a szereplőt, mely bemutatással próbál hatást gyakorolni a nézőkre, ezzel szemben a soundbite-ok, melyekben a történet főszereplője szólal meg, jóval kevesebbet árulnak el a személyről.

•A következő téma az előzőhöz szorosan kapcsolódik, mely a „Fókuszban a test” játékos címet kapta. Itt a szövegtől függetlenül vizsgálja azt a szerző milyen gyakran fordul elő testek bemutatása a Fókuszban. Az eredmény, a műsoridőnek majdnem a fele. Emellett levonhatjuk a következtetést az író által leírt okokból, hogy ezek a testek nem csupán testek, hanem a személy társadalombeli kategorizálására szolgálnak.

•Az utolsó főcím a „Hírérték, célcsoport, közszolgálat, verseny”, melyben Hammer Fernc a bulvártévé számára fontos hírérték mibenlétét s ezután a Fókusz témái és a reklámok termékei közti összefüggéseket vezeti le a nézői célcsoportokhoz igazítva. „Fókusz és általában a bulvármédia számára érvényes hírértéknormák miatt a szegények szinte kizárólag szenvedésteljesítményük okán kerülhetnek a műsorba.” Ezzel pedig szorosan összefonódik a reklámok termékajánlatainak széles repertoárja, mivel ugyanazt a célközönséget próbálják meg megfogni csak más módszerekkel. Végezetül még megemlít a szerző még egy olyan pontot, ami a Fókusz szegénységábrázolásainak milyenségét befolyásolja és ez pedig a konkurens csatorna, a TV2 hasonló műsora, az Aktív.

Azért választottam ezt a cikket elemzésre, mert egyrészt egyetértek a szerzővel a felhozott álláspontjaiban, melyeket felméréseivel is tudott bizonyítani, másrészt tetszett a cikk szókimondó stílusa, kritikus hangvétele, mert úgy érzem pontosan megfelelt a téma hiteles bemutatásához. Sokszor tettem fel már magamnak a kérdést, miért láttatják azt a sok szenvedés a tévében melyet nem csak a Fókusz és az Aktív, hanem más hasonló műsorok keretein belül is nagy előszeretettel vetítenek. Sajnos ebben az üzletpolitikában szerintem a bevételen kívül semmi más nem szerepel eredményként. Ha egy kicsit is belegondolnának a magyar társadalmi helyzetekbe, akkor rájönnének, hogy a társadalmi morált rombolják ezzel, hiszen a magyarok egyik fő jellemzője a pesszimizmus és ezzel a média még jobban belénk táplálja azt, hogy tényleg milyen szegények és szerencsétlenek vagyunk, hiszen még a tévéből is folyton ez szól.

Bibliográfia:Hammer Ferenc: Közbeszéd és társadalmi igazságosság – a Fókusz szegénységábrázolásának értelmezése. 2004, Médiekutató.