Miért ezt a dolgozatcÃÂmet választottamA szemináriumi dolgozatban az attità ±dökrà Âl és elà ÂÃÂtéletekrà Âl és ezzel kapcsolatban készÃÂtett vizsgálataimról lesz szó. Azért választottam ezt a témát, mert úgy éreztem ez áll a legközelebb hozzám. Elà ÂÃÂtéletek a nemi sztereotÃÂpiákkal kapcsolatban az élet minden egyes területén megtalálhatóak. Múltunkban is számos példát tudunk megemlÃÂteni ezzel kapcsolatban és jelenünkben, mindennapjainkban is jelen vannak. A múlt és jelen következtetéseit levonva a jövà Âben is megtalálhatóak lesznek ezek az elà ÂÃÂtéletek. Saját magamon tapasztalhatom azokat az elvárásokat melyeket az emberek a nemi sztereotÃÂpiák alapján várnak el. Minden egyes embernek van a másik nemrà Âl egy bizonyos beállÃÂtódása, képe amely szerint a másik nemnek viselkednie kellene. Ezek a sztereotipak véleményem szerint életünk során számos változáson mennek keresztül. Nagyon sok helyzet és szituáció adódik az életben, amelyek alapján megfigyelhetà Âek ezek. A kor haladtával egyre inkább érezhetà Âek ezek az elà ÂÃÂtéletek. KialakÃÂtjuk személyes világunkat és ezzel együtt kialakul egy képünk a másik nemrà Âl is, és saját nemünknek helyzetérà Âl a világban.
A régen kialakult sztereotÃÂpiákMióta világ a világ létezett nà  Ã©s férfi. Az ellentét à Âsidà Âk óta megvan köztük, mint fizikai mint szellemi vonatkozásban. Azonban úgy vélem, hogy napjainkra élezà Âdtek ki leginkább ezek az elà ÂÃÂtéletek.
A nemek közötti biológiai különbségek alapján létrejött egy bizonyos munkamegosztás, amely kialakÃÂtotta a nemi szerepeket. Igy alakult ki az, hogy a férfi erà Âsebb ÃÂgy a családközösségben à  tartja el a családot, mÃÂg a nà  a házimunkában veszi ki részét. Ez a nemek közötti àvalós vagy vélt- különbségekrà Âl való közös tudás a nemi sztereotÃÂpiákban is kikristályosodik. Az emberek ehhez a régen kialakult szociális vonásokhoz igazodnak. Ezek a sztereotÃÂpiák a férfiakban és a nà Âkben is egyaránt tudatosultak. A gyerekek már születésüktà Âl fogva belecsöppennek ebbe, hiszen látják, hogy a családban az édesanya az aki végzi az otthoni teendà Âket és neveli a gyerekeket , és az édesapa az aki minden reggel elmegy otthonról dolgozni. Igy már gyermekkortól a családi környezet meghatározza a késà Âbb önállóan kialakÃÂtott gondolatokat a másik nemrà Âl és a közösségben való viselkedésrà Âl.
Gyermekkorban kialakÃÂtott elà ÂÃÂtéletekVajon gyermekként is vannak elà ÂÃÂtéleteinek a másik nemmel szemben, ezek alapja lehet e önálló tapasztalat? A gyerekek bekerülnek a bölcsödébe majd az óvodába és itt egy teljesen új környezetben találják magukat, ahol már a másik nemet is megismerik. Itt már tapasztalhatnak olyan dolgokat, amelyek hatására elà ÂÃÂtéleteik alakulnak ki a másik nemmel szemben. Azonban még mindig ott a családi példa. Nem mondhatjuk azt, hogy az elà ÂÃÂtéleteket csak a megszokott családi környezet alapján alakÃÂtjuk ki. A kisgyerek a bölcsödében, óvodában érzelmei alapján választ játszótársat. Ebben a korban még naiv és önzetlen. Számos csalódás érheti, amely miatt elà ÂÃÂtélete lesz a másik nemmel kapcsolatba, az emlékei kihatnak a jövà Âjére is. Kità ±nà  példa erre, hogy vizsgálataim során ennek a témának a megbeszélése során többen megemlÃÂtették régi sérelmeiket. àSzerelmes voltam a Petibe, de à  mégis elhagyott a Judit miattàezek a fiúk már csak ilyen megbÃÂzhatatlanokàAz érzelmek is befolyásolják az elà ÂÃÂtéleteinket. Nem tudni azt azonban, hogy ilyen fiatal korban ezek a kijelentéseink, hogy a ÃÂfiúk megbÃÂzhatatlanokàtudatosak e. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy igen már gyermekként is elég kemény elà ÂÃÂtéleteink vannak a másik nemmel szemben, amelyek igen is alapulnak saját tapasztalatokra. Mivel elkerülhetetlen az, hogy a másik nemmel ne alakÃÂtsunk ki valamiféle kontaktust az élet során àmeghúzzuk a haját, beszélgetésbe kezdjünk, átöleljük àÃÂgy attità ±dök alakulnak ki.
Családi környezet megélt, és látott elà ÂÃÂtéletek bevonás saját világképünkbeKilépve az óvodából már belekerülünk egy olyan környezetbe ahol egyre erà Âsebbek lesznek az ellentétek a nà Âk és férfiak között. Elkezdenek a lányok inkább a saját nemükkel foglalkozni és negatÃÂv véleményt kialakÃÂtani a férfiakról. Vajon miért van az, hogy hirtelen környezetváltozás következtében jobban érezzük magunkat azonos nemà ± társaságában? Lehet, hogy egyfajta félem alakul a másik nemmel szemben vagy talán ennyire élesen elkülönülnek az érdeklà Âdési körök. A válaszok szinte egybehangzóan azok voltak, hogy ÃÂakkoriban szÃÂvesebben babáztam a lányokkal, nem érdekelt, hogy a fiúk mit csinálnakÃÂ. A férfiak részérà Âl ugyanilyen kijelentések jöttek. Jobban megértették egymást a fiúk. Ennek következménye képpen újabb elà ÂÃÂtéletek alakultak ki. Sok szülà  hallhatta otthon az éppen iskolából hazaért gyermekétà Âl àezek a lányok milyen unalmasak, mindig csak babáznakÃÂ. ÃÂgy vélem ezek a kijelentések nem csak az iskolában látottak alapján képzà Âdtek. Otthon a báty, nà Âvér vagy épp a húg, öcsike érdeklà Âdési köre se volt a mienkkel megegyezà Â, akkor rögtön negatÃÂv tulajdonságokkal ruháztuk fel a testvért és ezeket a következtetéseket azonosÃÂtottuk az iskolában megéltekkel. A testvér mégis csak akkor lehet meghatározó, ha nem azonos nemà ± velünk. Valamiért jobban kötà Âdünk a velünk azonos nemühöz. Sok esetben látjuk azt, hogy a húg úgy próbál meg viselkedni, mint a nà Âvére. De ezekrà Âl a sztereotipakról nem mondhatjuk azt, hogy önállóan kialakÃÂtottak. Megint van egy bizonyos érzelmi alapja, de ugyanakkor ott van egy példa is elà Âttünk, amelyet otthon látunk. Talán mostmár kijelenthetjük azt, hogy a szociális beállÃÂtódásunkat és a társadalomról alkotott képünket a család nagyon jelentà Âsen befolyásolja. Napról napra változik a kialakÃÂtott képünk a másik nemrà Âl.
NegatÃÂv hatás alapján egyedibà Âl vonunk le következtetést általánosraMikor elérkezünk abba a korba, hogy nagy figyelmet és érdeklà Âdést tanúsÃÂtunk a másik nem iránt, mintha szertefoszlana minden negatÃÂv sztereotÃÂpiánk. Megpróbálunk együtt élni a másikkal, kÃÂváncsian hallgatjuk a véleményét egyes dolgokról, de itt is az érzelmünk vezérel a leginkább. Az elsà  csalódásig csak pozitÃÂv tulajdonságokkal ruházzuk fel a másikat. Rögtön a csalódás után negatÃÂv lesz ez a személy számunkra. Ekkor nem csak az adott személyben látjuk a rossz tulajdonságot, hanem egyúttal a vele azonos nemà ±eket is felruházzuk ezekkel. Vajon miért van az, hogy minden egyes olyan helyzet után amikor csalódunk a velünk ellentétes nemà ±ben akkor rögtön általános következtetést vonunk le a többi vele azonos nemà ±re is? Konkrét választ nem találtam és nem kaptam erre a kérdésemre. Inkább hirtelen felindulásból jöttek a válaszok. Nemtà Âl függetlenül véleményem szerint ez egy nagyon rossz tulajdonság bennünk, hogy az egyedibà Âl következtetünk az általánosra. Könnyebbnek találjuk a másik nemet teljesen elÃÂtélni mint ha csak az adott személyt ÃÂtélnénk el. Mégis egy idà  után enyhül az elà ÂÃÂtéletünk a férfiak vagy a nà Âk iránt. Ezek az elà ÂÃÂtélek még mindig érzelmi alapokon nyugszanak.
Nà Âk bizonyÃÂtási vágya a férfiaknakTudásunk bà Âvül és kità ±zünk magunk elé egy célt, amit el akarunk érni az életben. Felvételizünk egy egyetemre, fà Âiskolára. Beszélgetések során ismét feljön a nemi különbség. A már több évezrede belénk rögzült szociális beállÃÂtódás alapján a férfiak felhozzák a tényt - valós vagy vélt - csak à Âk képesek olyan tudásra szert tenni, amellyel àvezetà Âi pozÃÂciót, tárgyalás levezetését, életek mentését- képesek a helyzet magaslatára állni. Sokak szerint napjainkban már nincsenek ennyire erà Âs elà ÂÃÂtéletek a nà Âkkel szemben. Igaz ,hogy kivÃÂvtuk azt a jogunkat, hogy egyetemre járjunk, cégvezetà Âk lehessünk mégis a férfiak alacsonyabb pozÃÂcióban szeretnének látni minket. Mindig bennük él az az à Âsi sztereotÃÂpia, hogy a nà Ânek a háztartást kell vezetnie. Vajon ebbe a mai világba a nà Âk belenyugodnak és inkább könnyebb, kevesebb idà Ât igénylà  munkát választanak vagy igen is kiharcolják azt, hogy à Âk ugyanolyan képességà ±ek mint a férfiak? Ha sikerül is egy nà Ânek felsà  pozÃÂcióba kerülnie megbecsülik e? Vajon kell ÃÂe ezért neki valamit feláldoznia? Bennünk van a bizonyÃÂtási vágy. A munkahelyen ha egy férfi fà Ânök kihasználja nemi hovatartozását és ez által számos olyan szituációt alakÃÂt aki, amelynek következményét a nà Âk viselik. Hiába vÃÂvjuk ki jogainkat magunknak mindig szembesülünk azzal, hogy soha nem fognak a férfiak magukkal egyenrangúnak tekinteni minket. Ennek ellenére valljuk, igen is vagyunk annyira talpraesettek, hogy eltudunk végezni egy egyetemet és képesek vagyunk egy egész céget elvezetni. Igen ám, de ezért sok áldozatot kell hoznunk. Nem tudunk családot alapÃÂtani. A nà Âk 90%-a szeretne családot és ezért lemond nagyra törà  céljairól. ÃÂrzelmeinket megint elà Ârébb helyezzük és tarjuk magunkat a régi sztereotÃÂpiához àa nà Âk a ház körül tüsténkednek àmÃÂg a férfiak nagy megkönnyebbüléssel mondhatják azt, hogy mindig is à Âk voltak az erà Âsebbik nem. àA férfiak nem veszik észre, hogy mi nà Âk attól vagyunk erà Âsebbek, hogy lemondunk dolgokról és hagyjuk, hogy akarataik érvényesüljenek. Mi tesszük erà Âsekké à Âket.àEz a mondat talán mi nà Âk számára egyfajta kielégülést jelent. Férfiakban viszont indulatokat szÃÂt.
Elà ÂÃÂtéletek nemi sztereotÃÂpiák függvényében mindig is voltak és lesznekA dolgozat készÃÂtéséhez megkértem egy-két barátomat àmindkét nembà Âl àbeszélgessünk egyet. A dolgozat olvasása után úgy tà ±nhet, hogy csak negatÃÂv elà ÂÃÂtéleteink vannak a másik nemmel szemben. Talán ez azért következett be, mert a beszélgetés során viták alakultak ki, amely következményekét mindkét nem védte saját magát és az ellenkezà  nemet minà ÂsÃÂtette le. Elmondhatom sehol nem volt egyetértés a nà Âk és férfiak között. A férfiakban még mindig erà Âsen él az ÃÂerà Âsebbik nemàtudata, mÃÂg a nà Âk már nem ragaszkodnak annyira ahhoz a sztereotÃÂpiához, hogy à Âk a ÃÂháztartás vezetà ÂiÃÂ. Az egyetlen dolog amit mindenki azonosnak vél, hogy a másik nemmel szembeni elà ÂÃÂtéleteinket érzelmeink és a családból hozott tapasztalataink alakÃÂtották ki. A kutatást segÃÂtà  Ã©s alátámasztó beszélgetés elà Âtt is és most utána is azt vallom, hogy különbözà  nemà ±vel szemben vannak, voltak és lesznek is attità ±dök és elà ÂÃÂtéletek. Ezen már változtatni nem tudunk, az egyetlen pozitÃÂvum, hogy vannak olyan férfiak akik nem gondolkoznak a nà Âkrà Âl ennyire csà Âlátásúan. Azt pedig nem lehet konkrétan kijelenteni, hogy szerencse e az, hogy egyre több nà  karrierista és befutott. Lehet elfogultan ÃÂrom a következà Âket, de nem biztos hogy a karrier a legfontosabb az életben és ,hogy a másik nemnek megmutassuk nem vagyunk kevesebbek.
IrodalomjegyzékSmith, Eliot R. àMackie, Diane M. (2001) Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, BudapestFaragó Klára, Attità ±d, www.http://human.kando.hu/pedlex/lexicon/A7.xml/attitud.html