Mutasson be egy csoportot, aminek munkájában hosszabb ideig részt vett. ÃÂrtékelje a csoport mà ±ködését a tanultak alapján.
Miért ezt a témát választottamIskolai éveim során többször kellett csoportmunkában részt vennem. Azt a csoportot fogom bemutatni, amelyikben a legtöbb ideig vettem részt. Ez a téma áll legközelebb hozzám. PozitÃÂv és negatÃÂv élmények is fà ±zà Âdnek a csoporthoz. Egyetemi éveim során kerültem ebbe a szituációba. Egy négyfà Âs csoportban kellett dolgoznom. Csoporttársaimat nem én választottam, egyikünk se ismerte a másikat. Mindannyiunknak elég nagy kihÃÂvás volt ez eleinte , legnagyobb gondot az jelentette senki se tudta elképzelni mi lesz a végeredmény.
Csoportunk kialakulása, elsà  nehézségek felszÃÂnre törése és leküzdéseElsà  találkozásunk alkalmával nagyon nehezen alakult ki a kommunikáció közöttünk, mindenki méregette a másikat és félt véleményt nyilvánÃÂtani. Ez volt a legnehezebb pillanat csoportunk életében. Joggal mondhatom azt, hogy az elsà  találkozás a legrosszabb minden tag számára. Mindenkiben megfogalmazódtak kérdések.
ÃÂVajon mit gondol rólam a másik? , Elmondjam a véleményem, de mit fognak hozzá szólni? Mi lesz ebbà Âl az egészbà Âl? , Hogy élem én ezt túl?àEzekre a kérdésekre vártunk a választ, mindaddig mÃÂg egyikünk felszólalt.
Ezáltal mintha megnyÃÂlt volna mindenki. Elkezdtünk kommunikálni és lassan kezdett kirajzolódni mindenkiben, hogy egy nagyon jó dolgot fogunk összehozni. Eleinte nem tudtunk a munkánkkal foglalkozni, inkább egymás megismerésén volt a hangsúly. Ez után eszméltünk talán rá arra, hogy mi egy csoport vagyunk. ÃÂAz észlelés szempontjából a csoport akkor létezik, ha a tagok csoportnak tekintik magukat.à(Dr. Málovics ÃÂva, 2003.) Minden tag adott magából valamit a csoportba, talán ettà Âl is lesz egy zárt rendszer különleges, egyedi és szÃÂnes. Erkölcsi nézeteink, a világról alkotott képünk, életvitelünk különbözà  volt, de egy dolog közös volt: a feladat végrehajtása a lehetà  legjobb eredménnyel. FelszÃÂnre törtek az ellentétek, konfliktusok alakultak ki. Sikeresen megoldottuk a problémákat. Megismertük ki miben jó, mihez van érzéke, mit szeretne tenni, mi az, amit a legjobb szinten mà ±vel. Igazodtunk egymáshoz, összerázódott a csoport. Már jó hangulatban folytak az összejövetelek.
MunkamegosztásEkkor derült fény a második problémára. Hogyan osszuk el a feladatokat?ÃÂàA munkacsoportok meghatározott munkafeladat elvégzésére szervezà Âdnek, s a csoporton belüli kapcsolatok rendszerét elsà Âsorban az elvégzendà  feladat határozza meg.à(DINNYÃÂS és tsai, 1995.) Hiába volt elà Âzetes egyeztetés arról, ki mivel foglalkozna szÃÂvesen, újabb konfliktus elà Âtt álltunk hirtelen. Harc folyt a különbözà  feladatokért, de nehezen meghatároztuk a felosztást. Haladtunk elà Âre, eljött az elkészÃÂtett feladatok bemutatásának ideje. ÃÂjabb indulatok törtek a felszÃÂnre. Egymást érték a kritikák. A mi csoportunkban utólag jól átlátható, hogy végbement a csoporttá válás négy szakasza: az alakulás, a viharzás, a normázás és a mà ±ködés. A munka kezdetével egyre jobban kellett egymásra figyelnünk. Figyelembe kellett venni, az egyes tagok igényeit. Volt, aki jobban igényelt támogatást, biztatást, fontosabbnak tartotta, hogy minket barátainak tudhasson mintsem ÃÂcsakàcsoporttársnak. Másoknak az önmegvalósÃÂtás, a vezetés volt a fontos. ÃÂgy kellett kialakÃÂtani mindegyik megbeszélést, hogy senki se érezze, úgy ki lenne szorÃÂtva, és figyelni kellett a másikra. Meg kellett kapja mindenki az odafigyelést, a szerint, amit az à  Ã©rtékrendje megkÃÂvánt. Ekkor már tudtuk, hogy a csoport által valaki nagyon nagy jutalmat kap, mások ÃÂelvégzett munkaàÃÂként fogják megélni.
Szerepek kialakulása, csoportlégkörAhogy nà Âtt a megoldott feladatok száma szükségszerà ± lett egy vezetà Ât választani, aki döntéseket hozott. Fontos, hogy legyen húzóereje a csoportnak, mert sajnos stagnálás állhat be. Amennyiben nem vállalja fel senki se azt, hogy ÃÂhogyan is továbbÃÂ, ÃÂez a te feladatodÃÂ, akkor bizony megállhat a folyamat. Körültekintà  feladat kiválasztani a vezetésre megfelelà  személyt. Magának a kiválasztottnak és érezni kell azt,hogy à  képes irányÃÂtani egy egységet. Az életben mindig azzal találkoztam,hogy a kisebb-nagyobb baráti társaságokban mindig van egy, aki szeret a középpontban lenni, szeret irányÃÂtani, természetesen csak azokat, akik hagyják magukat, vagy éppenséggel szeretik, ha vezetve vannak. A mi csoportunkban nem igen mondhatta el magáról senki se, hogy vezetà  személyiség lenne. Rádöbbentünk, hogy rossz a vezetà Ârà Âl kialakult fogalmunk. Azt hittük, hogy egy arrogáns, emelet hangon beszélà Â, mindenáron a célt hajtó személy. BebizonyÃÂtottuk, hogy a mi esetünkben ez nem ÃÂgy van. SegÃÂtà Â, megértà Â, egységes érdekünket nézà  vezetà Ânk volt. Ezáltal egy nagyon jó légkör és hangulat alakult ki. A feladatok rendre idà Âre készen voltak. Mindenki a maximumot adta. Fura volt ez számomra, hogy senkit sem kellett noszogatni, nem kellett a barátunkkal-csoporttársunkkal vitákat nyitni. Hétrà Âl hétre jó kedvvel tértünk vissza megszokott helyünkre a megszokott idà Âpontban. ÃÂgy mà ±ködtünk, mint egy kisebb szervezet. Volt igazgatónk - a döntéshozó személyében, titkárnà Ânk - gyors és gépÃÂró tudományokkal rendelkezà  társunk személyében, kutatónk àÃÂmindent tudni akaróàcsoporttársunk által és végül szakértà Ânk, aki minden lexikális tudást elsajátÃÂtott, amihez, a projecthez szükségünk volt. A szerepünket a csoportban kisebb- nagyobb sikerrel jól elsajátÃÂtottuk, talán teljesen magunkénak éreztük. Fontos, hogy jól érezzük magunkat szerepünkben, különben a munka és a teljesÃÂtmény mértéke is csökken. ÃÂA státus az adott pozÃÂció társadalmi meghatározása normákkal és értékekkel; a szerep pedig az ezeknek megfelelà  viselkedés a társas érintkezésben.à(MÃÂREI, 1996, 220.p.) Fejlà Âdés, összetartozás erà ÂsÃÂtése miatt sokszor kellett egymást bátorÃÂtani, segÃÂtséget adni, megfelelà  légkört nyújtani, együttmà ±ködni. A pozitÃÂv visszajelzések mindenkire nagyon jó hatást gyakoroltak. Jobb kedvük lett, illetve szemmel láthatóan jobb teljesÃÂtményt nyújtott az aki, elà Âzà Âleg pozitÃÂv véleményt kapott. Kötelezà  feladatok kevésbé kedveltek voltak. A kreativitást igénylà Â, nehezebb, bonyolultabb, személyre szabott feladatok mindenkibà Âl a legjobbat hozták ki. Az életben is azt tapasztalon, hogy egyre nagyobb teret nyert a kreativitás, saját véleményünk kimutatása egy feladatban. ÃÂgy vélem ez ösztönzà  hatással van sokakra, hiszen ezáltal úgy érezheti, hogy ki lett emelve a megszokott helyzetbà Âl, ÃÂmegmutathatjaàmire képes. A visszaszorÃÂtottság, negatÃÂv hatások által elszigeteltnek, érdektelennek érzi magát az ember. Számomra hihetetlen volt az a tény, hogy milyen kevés önbecsüléssel rendelkeznek néhányan, nagyon jó érzés volt látni, hogy hetek elteltével, bátorÃÂtással, dicsérettel mekkora változáson mehetnek végbe. Az egyéni döntés sokban befolyásolta a csoport által hozott döntéseket, mégis a csoportos többször átvitatott kérdésekre adott válaszok megfontoltabbak voltak, mint az egyén által adottak.
A teljesÃÂtményHosszú hetek eltelte után szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a csoportmunkának vége. Rosszabb àjobb hetek teltek el a kezdet óta. A kezdeti nehézségek teljesen eltà ±ntek, a félà  megnyilvánulásokból hangos véleménynyilvánÃÂtás lett. Mindenki adott és kapott. A lehetà  legtökéletesebb tudást adtuk bele és az általunk készÃÂthetà  legjobb projectet készÃÂtettük el. Nagy szerepet játszott az egyéni hozzáállás és a csoportban való mà ±ködés. Az alkalmazkodás, a kritikák elfogadás és átgondolása, egymásra való odafigyelés, figyelem megadás tette olyanná a csoportunkat amilyen lett. Az egyéni teljesÃÂtményt a munkamegosztás a mi esetünkben jobbá tette. Soha nem szabadott azonban szem elà Âl veszteni azt, hogy az egyéni teljesÃÂtménynek be kell épülnie a csoportos teljesÃÂtménybe. àA csoport a feladat természetétà Âl függà Âen kisebb nagyobb mértékben elà Ânyben van az elszigetelt személyekkel szemben, a csoportmunka azonban a megbeszélés, a döntés, az integráció és az ellenà Ârzés szintjén vet fel bizonyos problémákat.à( G. DE MONTMOLLIN, 1973, 53-58.p.) A végsà  csoport által létrehozott teljesÃÂtmény jobb lett,mint az egyéni, mivel többen több információt adtunk bele. Elértük azt, amit akartunk, a végsà  célt: egy minà Âségi munkát készÃÂtettünk.
ÃÂrtékelésSok tapasztalatot nyertem, hogy milyen egy csoportban részt venni, érvényesülni. Az órai anyag és az irodalom megismerése után szembesültem azzal a ténnyel, hogy a ÃÂmiàcsoportunk is besorolható a régebb óta meghatározott csoporttÃÂpusokba. PozitÃÂv élménnyel zárult a csoporttevékenységem, azonban úgy érzem a munkahelyen ennél nehezebben megoldható konfliktusok várnak majd rám. Az elkövetkezendà  csoporttevékenységben a teljesÃÂtményem jobb lesz a tanultak és a tapasztalatom által.
IrodalomjegyzékDr. Málovics ÃÂva: Szervezeti viselkedés II. 2003. Kiadó: SZTE Juhász Gyula Felsà Âoktatási kiadó